Legjobb street foodok Bp-n 3. rész - Melissa Bisztro

 Kedves Olvasóink!

Bár blogunkon régen volt bejegyzés, valamint további aktivitás a legjobb budapesti street foodok kapcsán. Most azonban ismét egy olyan helyen jártunk, amit szerintünk érdemes lenne bemutatnunk Nektek. 

Ez a hely nem más, mint a magát görög jellegű ételbárnak hirdető Melissa Bistro.

Az étkezde online arculata felületes; míg a Facebookon 2021 év végéig gyakran posztoltak aktuális híreket, addig a weboldaluk nem éppen olyan részletes, mint a markentingesek által vezetett Blue Agori honlapja. 

A vendéglátó egység nagyon puritán környezetben helyezkedik el, melynek hatására fenntartásokkal kezeltük eleinte a helyet. Belépve egy kis tér fogad olyan eladókkal, akik folyamatosan mosolyognak, bár magyarul egy szót sem beszélnek.

A hely higiéniája és a vendégek kinézete egyenesen a balkánra repített minket, ami egyrészt nagyon hízelgő is lehetne ha Görögországra gondoltunk volna, és nem Bulgáriára. 

Hozzá kell tenni, hogy ez a vendégek számára fenntartott üzletrész tisztaságára értetendő, ugyanis az étel elkészítése közben szemmel láthatóan ügyeltek a higiéniára.

Úgy gondolom, hogy nem egy takarítón kellene a Melissa Bistronak spórolnia, mert kicsit túlmutat szegény dolgozó kompetenciáin a rendelés felvétele és a hely rendben tartása -de ezt nem is csodáljuk. 

Ezen a problémán túllendülve, 1-1 gyros tálat rendeltünk egy nagyon kedves Barátommal, aki megjegyezte, hogy: “Ezzel aztán jól fogunk lakni!”.

Az adagra tehát nem volt panaszunk.

Mint az a képeken is látszik, a tálba három féle szószt kaptunk: egy klasszikus tzatzikit; egy csípős szószt -melyet a görög konyha távolról sem ismer; illetve egy kissé édeskés görög pikánst. 

A bisztró előnye a Kerkyrával szemben a környezetbarátnak nem mondható, felesleges műanyag tégelyek használatának mellőzése.

Tégely ide vagy oda, de a tzatziki semmi extrát nem nyújtott, hozta a szokásos utcai gyrosozó szintjét, de a másik kettő nagyon finom volt -egyenként.

A két mártás -egyszerűen- együtt nem volt értelmezhető finomként, nem voltak összhangban, ugyanis az egyik a görög konyhát idézte, míg a másik a törököt; ám külön-külön nagyon ízletesek voltak.

Olyan érzésem volt, mintha ételkészítés közben a görög szakács kiment volna a konyhából egy laza cigire, és addig egy török folytatta volna a munkáját.

A gyros tálnál még megoldható volt, hogy egyszerre egy szószt ettünk, de a gyros pita esetében ez lehetetlen feladatnak bizonyult.

A gyros pitába - amihez kaptunk villát, és inkább egy kisebb tálnak tűnt pitában - a “szokásoson” kívül sült krumpli is került, ami plusz pontnak számít nálunk.

Továbbá kellemes volt a hús fűszerezése, a saláta és a hagyma ropogtak, valamint a paradicsom is friss volt, viszont a pita olyan hideg volt, mintha a hűtőből vették volna ki -a salátákkal együtt, közvetlenül mielőtt rátették a tálra.

Az általunk felsorolt hibák ellenére -ár érték arányban- kimagaslik a konkurenciái közül a hely.

Az eddig bemutatott gyrosozók közül a Melissa Bisztro nyújtotta számunkra a legtöbbet, ám az üzlet elhelyezkedése és a “bálnamercikből” kipattanó kerületi vásárlók által dekorált nyomasztó 90-es évekbeli balkáni hangulat a kapott gyros színvonalával - szerencsére - nem azonos.

______________

Értékelés: 10/8

_________________________________